1 Nap

2011 január 20. | Szerző: jesson

Amikor beléptem az étterembe remegett kezem lábam. Fiatal voltam, félős, szótlan vissza húzódó. Nem hogy nem mertem szólni senkihez, de az emberek felé is féltem nézni.Hosszú barna hajam vízesésként omlott a vállamra, éreztem hogy verejték csorog a homlokomon, Az arcom eléggé vörös lehetett, én nem láttam, de úgy éreztem izzik az arcom. A főnök kedves volt velem, körbe vezetett az éttermen, megmutatta a helységeket mindent amit ilyenkor szoktak. Bevallom őszintén tetszett, a gépek a berendezések, aki nem dolgozik ilyen helyen nem sokat lát mindebből. Kaptam munkaruhát. És megmutatták a világ legnagyobb női öltözőjét amit életembe láttam, és tényleg hatalmas volt, akár táncolhattam is volna. Természetesen a főnök asszony előtt próbáltam hanyagolni gyermeki énemet. Még talán nem is említettem de ez egy gyors étterem, tudjátok az a tipikus gyorsétterem amit annyit láthatunk Amerikában. Burger gyártó konyha, hosszú kassza pult, színes csábító falak és persze a vendégtér. Mindenkin ugyan az a ruha, baseball sapkával kiegészítve.
Átöltözésem után kaptam egy saját szekrényt. ( Én mondom csúcs szuper előző munkahelyemen még a cipős polcra sem fértem fel )Majd kimentem és megkerestem a főnökömet. Közölték velem hogy konyhán leszek pont az a ki a burgereket fogja csinálni, fenomenális. Inkább a szendvicsek első nap mint a vendéket, azért arra még nem éreztem magam felkészülve. Bemutatták nekem a konyha főnököt aki hivatalosan a manager.
Első napom nagyon kellemesen telt. A munkatársaim kedvesek voltak, bár azért éreztették velem néhányan, hogy új vagyok és tartsam a helyem a hierarchiában.De voltak nagyon rendesek is, főleg a betanítóm, aki megmutatta a dolgokat amik a szendvicsekbe kerülnek. 8 órás műszakomba egyszer 20 percre elmehettem enni valamit egyszer 5 percre elengedtek, hogy igyak egy üdítőt.
Első nap még jól éreztem magam